Munka!!!!

Igen, sikerült munkát találnom! Az már más kérdés, hogy jobbat szeretnék, de nem akarok panaszkodni (mivel mostanság nagyon nehéz elhelyezkedni), a lényeg, hogy van és ez most nekem nagyon fontos! 1 hónapos próbaidőn leszek, és remélem utána is maradhatok. Két nap munka, két nap pihenés. Sajnos bármikor a hétvégére eshet a munkaidő, de sebaj (már csak 1 futam van az F1-ből, így nem maradok majd le róla :D). Reggel 8-tól este 8-ig vagyok, kicsit sokat kell majd állni, de menni fog! :) Azt hiszem, röviden ennyit erről.

Gyertyák

Mindazokért, kiket nem láttunk már régen,
Akik velünk együtt ünnepelnek az égben,
Kiknek őrizgetjük szellemét,
Mindazokért egy-egy gyertya égjen.

Mindazokért, akik elzárkóznak a jótól,
Akik nincsenek itt, s nem is értenének a szóból,
Aki barát, de lehet még ellened is,
Mindazokért egy-egy gyertya égjen.

Égig érjen a fény, és mi úgy szeretnénk,

hogy sohase múljon el.
Égig érjen a fény egész életünkön át,
hogy nyithassa két szemét, ki mindig erre várt.

Mindazokért, kik ma egyedül ülnek a járdán,
Kikre család, gyermek, otthon rég nem vár már,
És mindenkiért, aki nem lehet itt,
Mindazokért egy-egy gyertya égjen.

Mindazokért, akik nem vették még észre,
Örök bilincs kell minden fegyvert fogó kézre
És mindenkiért, aki nem hiszi ezt,

Mindenkiért egy-egy gyertya égjen.

Ryan Kwanten

Nos, igen. Ismét egy újabb pasival jöttem. :D Lehet, hogy ebből rendszert csinálok, ki tudja. :) Igazából, ha egy top 10-es listát kellene írnom, nagyon nehéz dolgom lenne... Az első 3 helyezetben biztos vagyok, de utána.... szóval ez nehéz, kérem szépem! :P

Ryan-t (33) a Mindig nyár (Summerland) c. sorozatban ismertem meg, amit még régen a Viasat 3 adott. Sajnos, eddig nem találtam meg hol lehetne letölteni, pedig örülnék neki! :) Most a True Blood-ban láthatod őt, ahol Jasont alakítja. Sajnos, még csak az első 4 részig jutottam, pedig a 2.évada is megvan már, de még hanyagolom egy kicsit a sorozatot, mert van, ami jelenleg jobban érdekel.
Egy kép a GQ magazinból. :) Remélem felkeltettem pár ember figyelmét rá. :D

Rengeteg minden jár mostanában a fejemben. Nem jó dolgok. Egyre jobban érzem, hogy kikészülök. A kedvem egyenlő a 0-val! Fél éve ismét nincs munkám, és ez nagyon megvisel. :(

Elment a kedvem az összes lapomtól is. Nem arról van szó, hogy nem szeretem csinálni, csak valahogy most tényleg nincs kedvem semmihez! Olyan "kényszeredett" az egész viselkedésem...én ilyenkor komolyan utálom magamat!
Sokszor érzem magam egyedül - néha jó, mert mindenkinek szüksége van egy kis magányrak - , persze most nem akarok én panaszkodni.. Minek? Felesleges. Ez az ÉLET. Élni kell. Viszont én ezt a mostani időszakot utálom!
Leginkább most legbelül érzem rosszul magamat. Persze itt van a családom, akiket nagyon szeretek, tényleg. :) Értük mindenemet odaadnám!Talán most egy társra vágynék a leginkább. Egy támaszra lenne szükségem!
Ez az egész álláskeresés kikészít. Egyszerűen nem tudom senkivel se megbeszélni (mármint hiába beszélek róla nekik, ők nem tudják elképzelni, hogy én most mit élhetek át)! Rossz az egész úgy, ahogy van! Régen nem volt gond ezzel, NEM! Most pedig, az egész ország sz*rban van!
Komolyan, miért érdemes most élnem?! Sokszor feltettem már ezt a kérdést! (Nyugalom, sose tudnék véget vetni az életemnek! Nem lennék rá képes).
Tudom most totál pesszimista vagyok, de érdemes egyáltalán optimistának lennem?! Fogalmam sincs, hova - milyen irányba sodor az élet. Szívesen kimennék én külföldre, viszont nem egyedül, az úgy kicsit húzós.
Hiába mentem én fel Pestre is, hiába adtam be rengeteg helyre, 1-ről hívtak csak vissza... Ugye milyen fantasztikus?!
Minek is írok most ilyeneket! Jó kérdés! Nem tudom.... Ezt hozta az ÉLET.

Sam Page - August Men magazin

Úgy döntöttem ezentúl sokkal, de sokkal gyakrabban fogok irkálni, mindenféle dolgokról, mert most jelenleg ehhez van kedvem. :)

Minden nap szoktam a justjared-re járni, és ma megláttam Sam Page-t! :D Az August Men magazin októberi számában szerepel, aminek nagyon megörültem, mert ritkán hallani róla... :( A képek eszméletlenül sikerültek! :P Ez a kettő a kedvenc, a többit pedig ITT tudjátok megnézni. ;)

Sam-et először a Titkok városában láttam, és egyből megfogott benne valami. *.* Sajnos, a sorozatból csak 13 epizódot készítettek. Esetleg, ha érdekel ITT le tudjátok tölteni. ;)

Legközelebb a Gossip Girl 4.évadában láthatjátok, ahol Serena pasiját fogja alakítani.

A nagy semmi

Szombaton hazajött barátnőm, de azóta a képét se tolta ide... az anyjáék tuti beetették valamivel! Nem is izgat! Igazából nem hiányzik már a barátsága. Eldöntöttem. Valahol ez évekkel ezelőtt kezdődött, és azóta nem érzem igazi barátnőmnek, hiába neki én vagyok az egyetlen, de most egy se lesz neki! Senkivel se fogja úgy megosztani a dolgokat, mint velem. Ez egy nagyon rossz érzés, ha nincs barátnőd, de ő így járt, amiről csak SAJÁT MAGA TEHET! Szerencsére rajta kívül nekem még vannak barátaim! Nem sok, ami nem is baj.

Nem tudom, hogy mikor fog jelentkezni, ha egyáltalán fog. Az biztos, hogy el fogom mondani a véleményemet, és nem rejtem véka alá! Sok minden felhalmozódott bennem, és ki kell adnom magamból! A múlthéten már rémálmaim voltak, alig tudtam aludni... :S Folyton ezen kattogott az agyam! Lényegében most erről csak ennyit akartam írni.

Teljes K.O.

Azt hiszem a cím mindent elmond! Hihetetlenül mérges és feldúlt vagyok! Ugye az előző bejegyzésben leírtam, hogy barátnőm szülei nem komplettek és ez még jobban beigazolódni látszik! FELJELENTETTÉK apukámat és az ő testvérét! NORMÁLISAK!? A VÁLASZ EGYÉRTELMŰEN: NEM!!!! Egyszerűen nekik elborult az agyuk! Annyi csúnyát tudnék most írni, hogy hihetetlen! Mikor ma apa délelőtt elmondta, én azt hittem, átmegyek és nekiállok kiabálni velük! Mi a f*szt képzelnek?! Barátnőm ráadásul már nincs itthon 4 napja, a barátjánál van és lehet, nem is tud arról, hogy a szülei mit csináltak. Jó lenne most beszélni vele.
A feljelentésről csak annyit semmi nem lesz belőle, ugyanis értelme nem volt ennek. Apukámék semmit se csináltak, itt egyedül ő a mocsok! Vele nem állnak szóba az emberek, legszívesebben mindenki elküldené a francba! Hazug, szemét! Apukám mindenbe segített neki, és még lehetne sorolni, ő meg most ezt csinálja?! A legfontosabb pedig, hogy ő apukám unokatestvére! Most mondjátok meg! Velem ezt csinálná valamelyik rokonom, egyszerűen nekimennék! Nem érdekelne semmi! Persze, az én szüleim nem ilyenek, de azért nem gyengén meglepődtek, hogy erre képesek voltak! Ő mindenkivel ezt csinálja! A másiknak csak a rosszat akarja, ha már neki nem jönnek össze a dolgok, de erről csak ő maga tehet! Jellemtelen! Inkább elbújnék az egyik sarokba és sose jönnék ki, ha ilyen lennék! Lehetne még rengeteg dolgot írni, de felesleges! Ezek után ne várja azt, hogy köszönni fogok neki, mert nagyon ívben lesz*rom! Nem érdekel ezután mit fog gondolni!
Barátnőm, ha hazajön bizony elbeszélgetek vele, és ha ezek után majd neki áll feljebb, akkor ennek a barátságnak ÖRÖKRE VÉGE!

Mindennek van határa, és ezt már nem fogom eltűrni!

Egy barátságról, ami már nem a régi...

Hirtelen nem is tudom, hogy hol kezdjem... Még a múlthéten kedden történt egy eset, amit inkább részletesen nem fejtek ki, mert úgy érzem talán nem helyénvaló!

Aznap barátnőmmel elmentünk vásárolgatni és nem voltunk itthon, majd mikor hazaérek anya azt a kérdést tette fel nekem, hogy átjön-e majd hozzám, mondtam, hogy persze. Ezután elmondták a szüleim, hogy átjött az anyja feldúlva (tehát én nem voltam a szemtanúja), kiabált apukámmal (ami teljesen jogtalan volt), egy bizonyos eset miatt, amiről ő totálisan nem tehet! (Először utána kellene járni a dolgoknak! Ő igencsak szeret az emberekkel rosszba lenni! Hiányzott már neki, hogy valakivel kiabáljon)! Sajnos az anyjának nincs ki a négy kereke, és az apjának se! Ez az igazság!!! Nem lehet rájuk azt mondani, hogy szülők! Ismerem őket, és ők abba a kategóriába tartoznak - ha lehet ilyet kijelenteni - akik lehúzzák a gyerekeiket pénzzel és még sorolhatnám..... Az a baj, hogy szeretik a pénzt, és hiába nem engedhetik meg magunknak a dolgokat akkor is vesznek! A hiteltartozásukról persze inkább nem is beszélek...borzasztó!
Miután elmesélték nekem a szüleim, hogy mi történt, csak néztem egyet! Ezután 2 órára rá, átjött barátnőm nagy sebbel-lobbal! Nekiállt ő is apukámnak (itt elszakadt a cérna - magyarul kibuktam és sírtam)! Azt hittem felképelem! Nagyon jól tudja, hogy szívbeteg és még sorolhatnám, és ezt csinálja! MIÉRT??! Az anyja bujtatta fel erre, ez is tuti! Hihetetlen milyen emberek vannak!

Eltelt kb. 2 óra és átjön barátnőm, mintha semmi se történt volna! Elkezdett a barátjáról beszélni (lásd egy régebbi bejegyzés), de ez engem annyira nem érdekelt! Észre se vette, hogy oda se figyelek! Egyszerűen nem bírtam, és rá kellett kérdeznem, hogy most tegyünk, úgy mintha semmi se történt volna?! Azt bírom, hogy még neki állt feljebb! Ő mindig minden ilyen esetnél ezt csinálja, ha összeveszünk! Egyszerűen hihetetlen!

Sokat gondolkodok rajta, és én már úgy érzem, ez a barátság nem az igazi... Én már annyiszor megbocsátottam neki! Igazság szerint én vagyok az egyetlen igazi barátnője! Rám mindig támaszkodhatott, meghallgattam a bajait-gondjait! Arról, hogy ilyen lett részben a szülei hibái, hiszen nem sok jóra tanították! A részletekbe nem is megyek bele!

Jelenleg ott tartunk, hogy "minden rendben"! Beszélünk egymással, de én még mindig várom a csodát, hogy apukámtól bocsánatot kér...ami úgyérzem sose fog megtörténni! Az Én szüleim és az Ő szülei nem beszélnek egymással! Apukám hiába köszön nekik, egyszerűen nem köszönnek! Most mondjátok meg nem bunkóság!? Itt senki nincsen jóban velük! Mindenkit elidegenítenek maguktól!

Ebből is látszik, hogy milyen emberek az én SZÜLEIM! Ők köszönnek, akik semmiben se hibásak, és az ő szülei még csak nem is szégyellik magukat! Nekem már leégett volna az arcomról a bőr! Jellemtelenek...
A "poén" benne az, hogy a szomszédaink...

10 +1 - Könyvajánló

Rileey írt a blogba, hogy írjak össze 10+ 1 könyvet, amit ajánlanék. Először is jobb, ha leírom mostanság nem igazán olvastam könyvet, így a listámba lesznek olyanok, amik nem éppen ma jelentek meg. Remélem nem baj, ha nem mindegyikhez írok, nem nagyon tudom összefoglalni könyveket... legalábbis most! Bocsánat.

A feladat:
Tíz könyvet kell írni, amiket már olvastam, és ajánlanám a többieknek. Majd meg kell nevezni öt bloggert, akiknek kíváncsi vagyok a véleményére. Az elérhetősüket linkelni kell a posztban, majd üzenetet kell hagyni a blogjukban.

1. Wilbur Smith: Lángoló part
Ezt a könyvet már nagyon régen olvastam, de tetszett. :) Aki szereti a romantikus regényeket, annak csak ajánlani tudom. Ebből készült egy film is, ha jól emlékszem. ;)

2. Danielle Steel: Naplemente Saint Tropezben
Tesóm nagyon odavolt régen a könyveiért és így én is olvastam tőle párat. :) (Esetleg, ha valaki regisztrálva van ezen az oldalon - http://canadahun.com, az elolvashatja)!

3. Nicholas Evans: A suttogó
Azt hiszem, ez nem igényel leírást. Biztosan sokan ismeritek és olvastátok már. :) Ragyogó történet

4. Paolo Coelho: Veronika meg akar halni
Erről találtam egy jó kis megfogalmazást. :) A huszonnégy éves Veronikának látszólag mindene megvan: barátok, szeretők, család, menő állás, barátságos klubok és jó kis partik - valami létfontosságú dolog azonban hiányzik az életéből. Ezért egy reggel úgy dönt: megöli magát. Bevesz egy maréknyi altatót, de nem egyszerre, hanem egyesével, hogy bármikor meggondolhassa magát, ha úgy alakul. Döntése beláthatatlan következményekhez vezet.

5. Monika Feth: Az Eperszedő

6. John Ajvide Lindqvist: Hívj be!

7. Nora Roberts: Holdfogyatkozás

8. Helen Fielding :Bridget Jones naplója
Bridget egy naiv nő, de meg kell hagyni ez jól áll neki, és bírom a panaszkodásait! :DEgyébként a filmnél sokkal viccesebb a könyv. :)

9. Gabriel Garcia Marquez: Szerelem a kolera idején

10. Stephen King: Ragyogás

+1 Pamela Lyndon Travers: Marry Poppins
Nem tudom ciki-e vagy sem, de én régen odavoltam érte. :)

Most, hogy így elgondolkozom régen sokkal többet olvastam (egyszerűen már nincs rá annyi időm) és még a spórolt pénzemet is erre költöttem. :D A nővéreim együttvéve nem olvastak annyit, mint én! :P

Fogalmam sincs sajnos, hogy én kinek adhatnám tovább... Akik esetleg elolvasták, és jó ötletnek tartják, írjanak listát. :)

{A kedvenceknél kiraktam 4 új számot. Ezeket hallgatom a legtöbbet jelenleg}.

Elfutnék...

Egyszerűen nem tudom most mi történik velem... az elmúlt egy hét katasztrofálisan alakult! Minden egyes nap rosszul vagyok, és csak néha vannak "vidám" pillanataim. Nem, én nem ilyen voltam, mindig nevettem, mosolyogtam. Megváltozott minden.... Nem akarom ezt! NEM! Folyamatosan felidegesítek! Nem igaz, hogy azt is meg kell mondani, hogy mikor aludjak el és keljek fel! RÖHEJES....Felnőtt vagyok, könyörgöm, és nem tizenéves "picsa"! MIÉRT kell beleszólniuk az életembe!? MIÉRT tartanak egy semmirekellőnek, mihasznának? Nem vagyok az! Rossz most minden és nekem meg adni kell a jópofit?!
Bárcsak elmehetnék jó messzire, távol a világba, most ez kell nekem! El innen mindentől, mert már nem fogom sokáig kibírni!

Agyeldobás....

Komolyan... néha már elegem van! Tényleg "eldobom" az agyamat! Ki kell írnom magamból a dolgokat és a blog pont erre való! Rövid és tömör akarok lenni, nem tudom ez mennyire fog sikerülni.... A lényeg, hogy szombati nap rohadt fárasztó volt, két diplomaosztó buli és utána este meg elmentem barátnőmmel és a nővérével egy szórakozóhelyre. (Azt tudni kell, hogy már 2 éve nem voltam vele bulizni és csak emlékeztetett arra, miért is nem mentem vele, neki mindig sikerül elrontania a kedvem, meg úgy minden és ebből már akkor is elegem volt, erre 2 év után is hozza magát... 2 éve van barátja és azért nem jött velem eddig bulizni, mert a pasija nem szerette volna...(nem értem mi beleszólása van ebbe)... mindegy. A pasija sajnos nem ismeri úgy, mint én. Ez van.
A történet lényege, hogy már 120x szakítottak egyéb okok miatt, amit nem ecsetelek, és hiába mondom neki, hogy dobja nem teszi, mindig megbocsájt! Ez már az ő baja.... komolyan összeillik a pasival! Hiába okozott neki annyi szenvedést, egyszerűen nem tudja kidobni!
Én is voltam már szerelmes, és mégis képes voltam vele szakítani, hiába szerettem (megvolt az okom rá,sajnos)! Egyszerűen ő gyenge, nem erős, semmi kitartása sincs és egy ribanc, ez van, de akkor is az egyik legjobb barátnőm és olyannak fogadom el amilyen, csak már megint csinálja a hülyeségeit és nekem ebből van elegem, de nagyon. Hiába kéri ki a tanácsomat, sose fogadja meg! Ma is felkapta a vizet, mert megmondtam neki, hogy úgy táncolt szombaton, ahogy nem kellett volna, hiszen van pasija... azt hittem változott valamennyit, tévedtem...
Egyébként semmi pénzért nem cserélnék vele, csak sajnálni tudom, hogy ilyen! Ő meg is jegyezte nekem, hogy most biztosan büntetik azért, amiért úgy viselkedett fiatalkorában, ahogy nem kellett volna...hát igen, lehet benne valami!
Mindenkinek megvan a saját baja, gondja és ezt el kell tudni viselni. Én mindig őszinte vagyok hozzá és most se rejtettem véka alá a véleményem, de mintha a falnak beszéltem volna!

A volt munkahelyről...

Végre új sablon került fel lapra. Nem én készítettem (a lap alján fel is van tüntetve), de mivel nekem tetszik, így feltettem.

Tudom eléggé rég írtam, de egyszerűen a lapjaim lefoglaltak és itt már nem volt kedvem írni, de ez meg fog változni! Tényleg! :))

Az állásról, amiről április 4-én írtam, már nincs meg. Otthagytam április 30-án. Nem bánom! Tudjátok miért? Nem, de én most leírom, őszintén.

Mikor elkezdtem az első hetet, boldog voltam, hiszen akkor már másfél éve kerestem munkát! Aztán, mikor eltelt az 1 hét, már mindent értettem, ki miért viselkedik úgy velem, mintha egy senki lennék. A főnök fia is velünk (még 2 új munkatárssal, ami szinte hetente változott! :O Vajon miért?) dolgozott, és ő volt a fő ok, hogy elmenjek. Ő volt az, aki úgy viselkedett, hogy azt nem lehetett elviselni! Röpke másfél hónap alatt fogytam is pár kilót, ugye az ideg miatt! (Meg is jegyezték egyből az ismerősök, hogy mi van velem? Életkedvem már a 0-át söpörte, pedig, aki ismer az tudja, hogy én rengeteg mosolygok! Persze, ez most már nem jellemző rám!) Általában este 18-20 óra között értem haza. Annyit csináltam csak, hogy kajáltam, fürödtem és váltottam a szüleimmel néhány szót (nekik mindenről beszámoltam, ami ott folyt), szinte csak 5-10 percre láttam őket minden nap, kivéve a hétvégét)!

Sose fogom azt megérteni, miért kell úgy bánni az emberrel, mintha csak egy bábu lenne! Komolyan a kutyámat jobban tisztelem, mint azokat az embereket, akikkel ott dolgoztam! Ők egy senkik, nem emberek! NAGY NULLÁK! Méghogy ügyvéd, és felvág rá, hogy a családban mindenki diplomás! GRATULÁLOK, de emberileg, emberileg.......áh, csak felidegesítem magam, ha erre gondolok!

Elmondhatom magamról, hogy tisztességesen neveltek, őszinte, becsületes ember vagyok (nem vagyok nagyképű), nem olyanok, mint a mostani fiatalok. (Akinek nem inge, ne vegye magára! Általánosságban írom!)

Nem hiszitek el mennyire rosszul érzem magam! Megint nincs munkám, és újra kell keresni! Nekem nem megy könnyen, meg kell küzdenem érte! Nincsen keresztapám, keresztanyám, aki berakna! Gondolom értitek!
Tudom, hogy nem csak én vagyok így ezzel, hiszen rengeteg munkanélküli van, de én nem akarok az lenni tovább!!! NEM! Sokszor sírtam már emiatt, nem szégyellem bevallani! Annyira rossz, hogy nem tehetek semmit, csak várom a csodát, hátha egyszer én leszek az, akit felhívnak, hogy sikerült! Gratulálunk....

1 éve

Igen, 1 éve volt a ... tűz. Sose fogom elfelejteni! Nekem ez az egy év ilyenkor csak 1 napnak tűnik, annyira emlékszem arra a napra! Ilyenkor mindennap hálát adok,hogy még élek, és nem robbant fel a ház! Most rengeteg minden jár a fejemben, de szavakba önteni nehéz és nem is akarom...

Bp., állás és az életről úgy általában

Nem is tudom, hol kezdjem... Rengeteg minden történt ezalatt a röpke 1 hónap alatt. Pestről még mindig nem írtam, és valószínű, hogy már nem is nagyon fogok, pedig ott is voltak ám dolgok, amiket meg lehetne említeni! Röviden és tömören jól éreztem magam, eléggé sok helyre elnéztem a 3 hét alatt. Viszont a metrót egy életre meguntam, komolyan! Most senkit se akarok megbántani, de a pesti emberek (egy része), annyira különböznek! Utáltam a tömeget, hogy mindenki el akar "taposni" (értsd: fellökni). Amikor átadtam egy-egy embernek a helyet (metrón, villamoson vagy buszon) csak néztek rám! Komolyan ennyire bunkóak lennének (költői kérdés volt)? A válasz: Igen, azok (nem mindenki, de a legtöbb igen).

Folyamatosan állást kerestem. Rengeteg helyre elmentem, estére a lábamat se éreztem... A 3. héten egyszercsak felhívtak állás ügyben, hogy menjek be elbeszélgetésre, mondanom sem kell, nagyon örültem. Kb. Öten-hatan lehettünk, és nekem az egész olyan furcsa volt, mivel szinte csak én kérdeztem a többiek meg hallgattak. Vajon ennyire nem érdekelte őket ez az egész? Mindegy. Egyébként szerintem jól ment, de végül nem vettek fel, amit már nem is bánok! Ez volt az egyetlen egy hely, ahonnan felhívtak a többiről említést sem teszek... :S Úgyis eleget írtam már arról, hogy mi a helyzet a munkaerőpiacon... Bp-ről ennyit, legalábbis egyelőre.

2 és fél hete bementem a Mc-ra. A sétálón megláttam egy hirdetést, hogy egy könyvesboltba keresnek eladót, és gondoltam beadom. Másnap már hívtak is, hogy menjek be a következő napon elbeszélgetésre. Annyira jól sikerült, hogy FELVETTEK! Higyjétek el én is is meglepődtem, annyira gyorsan történt! Jelenleg 2 hete dolgozok, és őszinte leszek, vannak olyan alkalmazottak, akikkel nagyon nem jövök ki! Főleg inkább 1 emberrel! Folyamatosan "ugráltat", kioktat! Könyörgöm ő nem a főnököm, mégis úgy érzem, mintha az lenne! Sok mindent meg lehetne még említeni, de inkább most nem teszem... talán később. Mindenesetre örülök a munkának, és addig dolgozok ott, amíg ők meg nem válnak tőlem, én nem fogom otthagyni. Hiába érzem magam ott egy rongynak, néha láthatatlan embernek! Egyáltalán nem segítőkészek, csak keresztbetesznek nekem! Az a szerencse, hogy a főnök kedvel és megmondta, hogy ő nem küld el, mert szimpatikusnak talál, és szereti, hogy mosolygós vagyok (pedig ha tudná, hogy mennyire nem igazi az a mosoly)... Muszáj úgymond "felvenni" egy álcát. Ez csak egy munkahely és kiismerni engem sose fognak.

Meglepődve

Régen írtam. Tudom. Pestről se írtam még, de most nem is fogok (majd a jövőhéten).
Olyan dolog történt ma velem, ami számomra igencsak meglepő, mert sose gondoltam volna, hogy ez valaha életemben meg fog történni! Egy családos férfi tett "ajánlatot" nekem (másoknak ez lehet természetes, nekem nem)!!! Egyszerűen nem hiszem el, hogy megkérdezte, ugyanis az illetőt, már nagyon régóta ismerem és a feleségét is! Mivel én nem ilyen ember vagyok, egyből rávágtam a nemet, de ő nagyon győzködött! Elmondtam neki, hogy mi a véleményem erről. Sose lennék képes erre! Utána, hogy néznék a felesége szemébe?! Ez nekem nem megy... Folyamatosan ezen jár az agyam, ez nem hiányzott most nekem....

"Elmegyek innen messze..."

Igen, ez egy idézet a Republic-tól. Mégse vasárnap megyek, hanem már szombaton.
Most éppen azon gondolkodom, hogy vigyem-e a notebook-omat... Tudom, hogy alig lesz időm valamire is, és az oldalaimat egy darabig nem hiszem, hogy frissíteni fogom. Igaz ez alakulhat még másképpen is és lehet, hogy esténként talán...., de nem biztos!

Igazából jó lesz most kimozdulni innen, mert az igazság az, hogy rám fog férni a távollét, ez túl sok idő volt, túl sok...
Ma megyek megveszem a jegyet és még pár ruhát is. Már látom előre, hogy az egész spórolt pénzem rámegy erre az egészre, de erre számítani lehetett. Egyébként annyira érezhető a feszültség itthon! Mindegy, ez van most.

Az év első bejegyzése

Nem értem, egyszerűen nem értem a szüleimet... Teljesen ki vagyok bukva! Ugye jövőhét vasárnap megyek fel Pestre és nem tudom anya miből gondolta azt, hogy én csak 3 napot leszek ott! Ennyi idő alatt szerinte találok valamit vagy mi?! Nevetséges...
Apa meg hallani se akar az egészről! Teljesen rosszul van, de én nem tudok mit csinálni velük. :S Felnőtt vagyok ez az én döntésem! Már 1, 5 éve nincs semmi és ők még mindig ragaszkodnak ahhoz, hogy itt keressek valamit! Ebből már elegem van! Mindenki más támogat csak ők nem, szerintetek ez milyen? Tőlük várnék a legtöbbet! ;( A két nővérem is egyetért velem, mert látják mennyire rosszul viselem már ezt a helyzetet!

Most annyira távol szeretnék lenni innen, túl sok volt nekem itthon! Félre ne értsetek nagyon szeretem őket, de néha nem árt egy kis szabadság! 6 évig kolis voltam, szóval nem fog gondot jelenteni, ha csak hónaponta járok haza.

Egyébként semmi extra nem történt velem. Szerencsére barátnőmmel megoldódott a helyzet. Az esküvőre is meghívott már. :)
Ma szerettem volna bulizni kicsit (rám fér már), de ez se jött össze! :S Valahogy úgy érzem, megint azt a korszakot élem át, mikor sz*r az életem. Szeretnék boldog lenni, de most nem érzem magam annak!

A lapjaimmal se tudom mi legyen, szerintem az Ian S. -el foglalkozót be is fogom zárni hamarosan, és csak a másik kettőt tartom meg. Azokat se fogom tudni mindig frissíteni, de majd csak alakul valahogyan.

Tudom régen írtam már ide, viszont igyekezni fogok, hogy ez megváltozzon!