Rengeteg minden jár mostanában a fejemben. Nem jó dolgok. Egyre jobban érzem, hogy kikészülök. A kedvem egyenlő a 0-val! Fél éve ismét nincs munkám, és ez nagyon megvisel. :(
Elment a kedvem az összes lapomtól is. Nem arról van szó, hogy nem szeretem csinálni, csak valahogy most tényleg nincs kedvem semmihez! Olyan "kényszeredett" az egész viselkedésem...én ilyenkor komolyan utálom magamat!
Sokszor érzem magam egyedül - néha jó, mert mindenkinek szüksége van egy kis magányrak - , persze most nem akarok én panaszkodni.. Minek? Felesleges. Ez az ÉLET. Élni kell. Viszont én ezt a mostani időszakot utálom!
Leginkább most legbelül érzem rosszul magamat. Persze itt van a családom, akiket nagyon szeretek, tényleg. :) Értük mindenemet odaadnám!Talán most egy társra vágynék a leginkább. Egy támaszra lenne szükségem!
Ez az egész álláskeresés kikészít. Egyszerűen nem tudom senkivel se megbeszélni (mármint hiába beszélek róla nekik, ők nem tudják elképzelni, hogy én most mit élhetek át)! Rossz az egész úgy, ahogy van! Régen nem volt gond ezzel, NEM! Most pedig, az egész ország sz*rban van!
Komolyan, miért érdemes most élnem?! Sokszor feltettem már ezt a kérdést! (Nyugalom, sose tudnék véget vetni az életemnek! Nem lennék rá képes).
Tudom most totál pesszimista vagyok, de érdemes egyáltalán optimistának lennem?! Fogalmam sincs, hova - milyen irányba sodor az élet. Szívesen kimennék én külföldre, viszont nem egyedül, az úgy kicsit húzós.
Hiába mentem én fel Pestre is, hiába adtam be rengeteg helyre, 1-ről hívtak csak vissza... Ugye milyen fantasztikus?!
Minek is írok most ilyeneket! Jó kérdés! Nem tudom.... Ezt hozta az ÉLET.
Sokszor érzem magam egyedül - néha jó, mert mindenkinek szüksége van egy kis magányrak - , persze most nem akarok én panaszkodni.. Minek? Felesleges. Ez az ÉLET. Élni kell. Viszont én ezt a mostani időszakot utálom!
Leginkább most legbelül érzem rosszul magamat. Persze itt van a családom, akiket nagyon szeretek, tényleg. :) Értük mindenemet odaadnám!Talán most egy társra vágynék a leginkább. Egy támaszra lenne szükségem!
Ez az egész álláskeresés kikészít. Egyszerűen nem tudom senkivel se megbeszélni (mármint hiába beszélek róla nekik, ők nem tudják elképzelni, hogy én most mit élhetek át)! Rossz az egész úgy, ahogy van! Régen nem volt gond ezzel, NEM! Most pedig, az egész ország sz*rban van!
Komolyan, miért érdemes most élnem?! Sokszor feltettem már ezt a kérdést! (Nyugalom, sose tudnék véget vetni az életemnek! Nem lennék rá képes).
Tudom most totál pesszimista vagyok, de érdemes egyáltalán optimistának lennem?! Fogalmam sincs, hova - milyen irányba sodor az élet. Szívesen kimennék én külföldre, viszont nem egyedül, az úgy kicsit húzós.
Hiába mentem én fel Pestre is, hiába adtam be rengeteg helyre, 1-ről hívtak csak vissza... Ugye milyen fantasztikus?!
Minek is írok most ilyeneket! Jó kérdés! Nem tudom.... Ezt hozta az ÉLET.
Juuj sajnálom hogy ilyen rossz kedved van :S
VálaszTörlésA munka keresés ügyében pedig már nem csodálom, hogy kikészültél. Mondjuk nem tudom milyen Pesten keresni munkát, de ezek szerint nem lehet könnyű...
Nyugi, minden megoldódik majd. Legalábbis remélem és nem leszel ám mindig ilyen rosszkedvű :)
Uh, ezt a postot én is írhattam volna, mert én is teljesen így érzem magam az elmúlt pár hétben. Mondjuk úgy általában is, de most maximumon van a dolog. Csak én veled ellentétben pont, hogy bedöglök a gép elé, oldalt szerkesztek, meg egy csomó hülyeséget csinálok, hogy ne gondolkozzak, pedig nekem is van olyan, hogy most annyira nincs kedvem hozzá meg így meg úgy. Mondjuk az én nyavalyáim nem hasonlíthatók össze a Te problémáddal, de azt tudom, milyen haszontalannak érezni magad... csak jobb lesz valamikor, vagy nem tudom.
VálaszTörlésÉvii: Ez van, nem tudok mit tenni... Jelenleg nincs miért, hogy jókedvem legyen és itthon is mindennap megvannak a napi dolgok, amik kicsit már soknak bizonyulnak!
VálaszTörlésRileey: Persze, mindenkinek megvannak a maga problémái (nálunk sokkal rosszabb sorsú emberek is léteznek), de én örülnék neki, ha kicsit jobban menne minden, gördülékenyebben...
Ráadásul az állásinterjúkon néha csak lesek, hogy miket kérdeznek?! :O Semmi közük sincs hozzá. Az embernek már magánélete sem lehet, komolyan mondom... Most robbanni tudnék, de nem az idegességtől, hanem a tehetetlenségtől. :(