Nem is tudom, hol kezdjem... Rengeteg minden történt ezalatt a röpke 1 hónap alatt. Pestről még mindig nem írtam, és valószínű, hogy már nem is nagyon fogok, pedig ott is voltak ám dolgok, amiket meg lehetne említeni! Röviden és tömören jól éreztem magam, eléggé sok helyre elnéztem a 3 hét alatt. Viszont a metrót egy életre meguntam, komolyan! Most senkit se akarok megbántani, de a pesti emberek (egy része), annyira különböznek! Utáltam a tömeget, hogy mindenki el akar "taposni" (értsd: fellökni). Amikor átadtam egy-egy embernek a helyet (metrón, villamoson vagy buszon) csak néztek rám! Komolyan ennyire bunkóak lennének (költői kérdés volt)? A válasz: Igen, azok (nem mindenki, de a legtöbb igen).
Folyamatosan állást kerestem. Rengeteg helyre elmentem, estére a lábamat se éreztem... A 3. héten egyszercsak felhívtak állás ügyben, hogy menjek be elbeszélgetésre, mondanom sem kell, nagyon örültem. Kb. Öten-hatan lehettünk, és nekem az egész olyan furcsa volt, mivel szinte csak én kérdeztem a többiek meg hallgattak. Vajon ennyire nem érdekelte őket ez az egész? Mindegy. Egyébként szerintem jól ment, de végül nem vettek fel, amit már nem is bánok! Ez volt az egyetlen egy hely, ahonnan felhívtak a többiről említést sem teszek... :S Úgyis eleget írtam már arról, hogy mi a helyzet a munkaerőpiacon... Bp-ről ennyit, legalábbis egyelőre.
2 és fél hete bementem a Mc-ra. A sétálón megláttam egy hirdetést, hogy egy könyvesboltba keresnek eladót, és gondoltam beadom. Másnap már hívtak is, hogy menjek be a következő napon elbeszélgetésre. Annyira jól sikerült, hogy FELVETTEK! Higyjétek el én is is meglepődtem, annyira gyorsan történt! Jelenleg 2 hete dolgozok, és őszinte leszek, vannak olyan alkalmazottak, akikkel nagyon nem jövök ki! Főleg inkább 1 emberrel! Folyamatosan "ugráltat", kioktat! Könyörgöm ő nem a főnököm, mégis úgy érzem, mintha az lenne! Sok mindent meg lehetne még említeni, de inkább most nem teszem... talán később. Mindenesetre örülök a munkának, és addig dolgozok ott, amíg ők meg nem válnak tőlem, én nem fogom otthagyni. Hiába érzem magam ott egy rongynak, néha láthatatlan embernek! Egyáltalán nem segítőkészek, csak keresztbetesznek nekem! Az a szerencse, hogy a főnök kedvel és megmondta, hogy ő nem küld el, mert szimpatikusnak talál, és szereti, hogy mosolygós vagyok (pedig ha tudná, hogy mennyire nem igazi az a mosoly)... Muszáj úgymond "felvenni" egy álcát. Ez csak egy munkahely és kiismerni engem sose fognak.
A munkahelyhez mégegyszer gratula :)
VálaszTörlésIgazából nem tudom, az embereknek miért jó, hogy ilyenek, az a baj, hogy én már a suliban is ezt érzem mindig... :S
Köszi, de amúgy annyira nem szeretem... Némelyik munkatársat nagyon nehéz eltűrni, mert mindig csak "ugatnak". Ez van.
VálaszTörlésSajnos a többség már ilyen, minden megváltozott és nem a jó irányba. :S