Rengeteg minden jár mostanában a fejemben. Nem jó dolgok. Egyre jobban érzem, hogy kikészülök. A kedvem egyenlő a 0-val! Fél éve ismét nincs munkám, és ez nagyon megvisel. :(
Elment a kedvem az összes lapomtól is. Nem arról van szó, hogy nem szeretem csinálni, csak valahogy most tényleg nincs kedvem semmihez! Olyan "kényszeredett" az egész viselkedésem...én ilyenkor komolyan utálom magamat!
Sokszor érzem magam egyedül - néha jó, mert mindenkinek szüksége van egy kis magányrak - , persze most nem akarok én panaszkodni.. Minek? Felesleges. Ez az ÉLET. Élni kell. Viszont én ezt a mostani időszakot utálom!
Leginkább most legbelül érzem rosszul magamat. Persze itt van a családom, akiket nagyon szeretek, tényleg. :) Értük mindenemet odaadnám!Talán most egy társra vágynék a leginkább. Egy támaszra lenne szükségem!
Ez az egész álláskeresés kikészít. Egyszerűen nem tudom senkivel se megbeszélni (mármint hiába beszélek róla nekik, ők nem tudják elképzelni, hogy én most mit élhetek át)! Rossz az egész úgy, ahogy van! Régen nem volt gond ezzel, NEM! Most pedig, az egész ország sz*rban van!
Komolyan, miért érdemes most élnem?! Sokszor feltettem már ezt a kérdést! (Nyugalom, sose tudnék véget vetni az életemnek! Nem lennék rá képes).
Tudom most totál pesszimista vagyok, de érdemes egyáltalán optimistának lennem?! Fogalmam sincs, hova - milyen irányba sodor az élet. Szívesen kimennék én külföldre, viszont nem egyedül, az úgy kicsit húzós.
Hiába mentem én fel Pestre is, hiába adtam be rengeteg helyre, 1-ről hívtak csak vissza... Ugye milyen fantasztikus?!
Minek is írok most ilyeneket! Jó kérdés! Nem tudom.... Ezt hozta az ÉLET.