Ez a bejegyzés nagyon őszinte lesz.
Szombaton elmentünk a rokonokhoz, és kimentünk a sírokhoz is. Igazából nem nagyon szeretek odamenni főleg mostanság, úgy érzem valami megváltozott. Jó, tudom mindenki változik, de ez most olyan más. Néha úgy érzem, mintha lekezelőek lennének, lehet csak én gondolom így. Mindegy.Ez a nap végülis ezzel telt el.
Vasárnap kimentünk itthon is a temetőbe. Nagyon szépen feldíszítették a sírokat. Sajnos nekem már egyik nagyszülőm se él, és hiányoznak. :(
A mai napon halottak napja van. Nagyon sok minden jár az eszembe.
Fél éve majdnem meghaltam, beleértve a szüleimet is. Éjjel kigyulladt az autónk, és csak 5 percen múlt, hogy túléltük. A tűzoltókat én hívtam ki, addig anyáék oltották a tüzet, már amennyire tudták. 3 tűzoltó autó is jött, mivel eléggé súlyos volt a helyzet,és több, mint 1 órán át oltották, szóval gondolhatjátok... Hajnali fél 5 körül mehettek el. Igazából teljesen sokkos állapotban voltunk, ki kellett hívni az ügyeletet is, mert alig kaptam levegőt, erre az orvos beadott injekciót és felírt egy gyógyszert, de milyet? Később felment a vérnyomásom 150/140, majd kiugrott a szívem (bele is halhattam volna, és hálát adok, hogy nem így történt).Borzasztó volt, senkinek se kívánok ilyet! Végül a kórházba kötöttem ki, apukámmal együtt, mert elváltozás volt a szívemnél. Pár napot töltöttem ott, az első nap borzasztóan telt, rémálmaim voltak stb. Rengeteg injekciót kaptam (1 nap négyet, ami nekem sok, mivel sose kaptam ennyit, főleg nem egy nap), és ez az egész nagyon megviselt. Miután hazamehettünk nem igazán mozdultam ki, mert nem akartam, hogy itthon bárki is faggasson az esetről. Ez a a falu átka, a sok kíváncsi ember és úgy hallottam vissza, ami nem is így történt. :S
Hiába telt el annyi idő, de úgy érzem még a mai napig nem tudtam feldolgozni, viszont beszélni már nem akarok róla senkivel.
Szombaton elmentünk a rokonokhoz, és kimentünk a sírokhoz is. Igazából nem nagyon szeretek odamenni főleg mostanság, úgy érzem valami megváltozott. Jó, tudom mindenki változik, de ez most olyan más. Néha úgy érzem, mintha lekezelőek lennének, lehet csak én gondolom így. Mindegy.Ez a nap végülis ezzel telt el.
Vasárnap kimentünk itthon is a temetőbe. Nagyon szépen feldíszítették a sírokat. Sajnos nekem már egyik nagyszülőm se él, és hiányoznak. :(
A mai napon halottak napja van. Nagyon sok minden jár az eszembe.
Fél éve majdnem meghaltam, beleértve a szüleimet is. Éjjel kigyulladt az autónk, és csak 5 percen múlt, hogy túléltük. A tűzoltókat én hívtam ki, addig anyáék oltották a tüzet, már amennyire tudták. 3 tűzoltó autó is jött, mivel eléggé súlyos volt a helyzet,és több, mint 1 órán át oltották, szóval gondolhatjátok... Hajnali fél 5 körül mehettek el. Igazából teljesen sokkos állapotban voltunk, ki kellett hívni az ügyeletet is, mert alig kaptam levegőt, erre az orvos beadott injekciót és felírt egy gyógyszert, de milyet? Később felment a vérnyomásom 150/140, majd kiugrott a szívem (bele is halhattam volna, és hálát adok, hogy nem így történt).Borzasztó volt, senkinek se kívánok ilyet! Végül a kórházba kötöttem ki, apukámmal együtt, mert elváltozás volt a szívemnél. Pár napot töltöttem ott, az első nap borzasztóan telt, rémálmaim voltak stb. Rengeteg injekciót kaptam (1 nap négyet, ami nekem sok, mivel sose kaptam ennyit, főleg nem egy nap), és ez az egész nagyon megviselt. Miután hazamehettünk nem igazán mozdultam ki, mert nem akartam, hogy itthon bárki is faggasson az esetről. Ez a a falu átka, a sok kíváncsi ember és úgy hallottam vissza, ami nem is így történt. :S
Hiába telt el annyi idő, de úgy érzem még a mai napig nem tudtam feldolgozni, viszont beszélni már nem akarok róla senkivel.
Úristen, ez nagyon durva... :O De mi történt, mitől gyulladt ki a kocsi? Hál'Istennek, hogy megúsztátok! :S
VálaszTörlésElektromos zárlat, legalábbis ezt mondták...
VálaszTörlésNagyon durva... :S Nekem mostanában ilyen "rémképeim" vannak, hogy bárhol megy az ember, akármi megtörténhet vele... mint a múltkor is az a nő, aki meghalt, mert fejbetalálta valami, ami a szemből jövő autóról szakadt le.. Felipe 2.. :S
VálaszTörlésIgen, az.
VálaszTörlésSajnos, mióta ez megtörtént eléggé sokszor úgymond "félek", hogy nehogy megint legyen valami... eléggé "ránkjárt a rúd" mostanság, ha az elmúlt 1-2 évet nézzük. :(
Végülis kaptunk egy második lehetőséget az élettől, amit meg kell becsülni!
Ez így van, bárkivel bármi megtörténhet, mikor mi nem is számítunk rá...
Erről a nőről nem is hallottam! :O Nagyon durva...tényleg Felipe 2.
Autóban ültek, mentek valahova, és bevágódott valami alkatrész a szélvédőn, megsebesítette a sofőrt, életveszélyes sérülésekkel szállították kórházba, nem is tudom mi lett vele... aki meg hátul ült, az meghalt. Nem sokkal a Felipe baleset után volt ez is.
VálaszTörlésMostanában belegondolok, hogy tényleg bármikor bármi megeshet, ami viszont nem jó, mert ne úgy élj, hogy örökké félelemben. Pláne úgy, hogy neked megvan rá a nagyon nyomós okod, velem még szerencsére ilyen nem történt. Persze nem vagyok elmebeteg vagy ilyesmi, hogy félek mindentől! :D Csak óvatosabb vagyok a kelleténél.