Igen, röhejesen hangzik tudom, de most ezt a címet adtam, ehhez volt kedvem. Borzasztóan megviseltek az elmúlt napok. Sokszor elegem van, kiborulok, és nehéz türtőztetni magam bizonyos helyzetekben.
Semmi sem egyszerű, pedig én mindent azzá tennék! Utálom azt, hogy mindig mindenért meg kell szenvedni! Utálom azt, hogy én tartsak el valakit, aki szintén álláskereső!
Sajnálom, egyszerűen rámjött az utálat! Mostanában sokszor rámjön az bárcsak ne lenne senkim, de az sem jó, nem tudom mi lenne a jó!
A blogba is régen írtam, sajnálom, de nincs időm, szinte már semmire se, és ezt is utálom!!!!
Olyan jó lenne most valahol kint a természetben csak egyedül 1 napig...nem gondolni semmire, senkire! Túlságosan összejöttek a dolgok, a napok összeolvadnak.... a munkahelyen, ahol most vagyok, már nem szeretek lenni, viszont másik hely nincs, ennek is örülni kell!
Nem szeretem, hogy sokat "kattog" az agyam, folyamatosan gondolokodom, mert abból sose sült még ki semmi jó!
A barátom folyton megbánt, nem veszi észre, de ha én mondok neki valami olyat, ő már egyből mondja a magáét! Folyton azzal jön, én tökéletes vagyok, nem hibázok semmiben, pedig én hiába mondom neki, hogy ez nem így van, csak fújja! F*szom! Igen, ideges vagyok! Nem tehetek róla ez van! Mindig mindenen felhúzza magát, és ezt aztán tényleg UTÁLOM! Komolyan, mint egy kislány! Ilyenkor ki tud borítani rendesen!
Sokat agyalok azon, hogy vajon mit kellene tennem, és nekem mi lenne a legjobb, ha szakítanék vele, v. ha nem? Jobb lesz v. csak rosszabb? Nem tudom... Ez nehéz kérdés, amire most nem tudok válaszolni! Az élet őt sodorta felém, biztos megvolt az oka, ha vége kell legyen, akkor meg úgyis vége lesz. Ezen talán nem kellene gondlokodnom, majd alakul valahogy.
Aki olvassa a blogomat, az tisztába van vele, hogy a kapcsolatom nagyon nem egyszerű! Mindig van egy pont mikor úgy érzem már nem bírom tovább, kész, vége, kaputt! Hiába szeretem, egyszerűen érzem azt, ha még tovább folytatja a viselkedését, akkor ennyi!