Hirtelen nem is tudom, hogy hol kezdjem... Még a múlthéten kedden történt egy eset, amit inkább részletesen nem fejtek ki, mert úgy érzem talán nem helyénvaló!
Aznap barátnőmmel elmentünk vásárolgatni és nem voltunk itthon, majd mikor hazaérek anya azt a kérdést tette fel nekem, hogy átjön-e majd hozzám, mondtam, hogy persze. Ezután elmondták a szüleim, hogy átjött az anyja feldúlva (tehát én nem voltam a szemtanúja), kiabált apukámmal (ami teljesen jogtalan volt), egy bizonyos eset miatt, amiről ő totálisan nem tehet! (Először utána kellene járni a dolgoknak! Ő igencsak szeret az emberekkel rosszba lenni! Hiányzott már neki, hogy valakivel kiabáljon)! Sajnos az anyjának nincs ki a négy kereke, és az apjának se! Ez az igazság!!! Nem lehet rájuk azt mondani, hogy szülők! Ismerem őket, és ők abba a kategóriába tartoznak - ha lehet ilyet kijelenteni - akik lehúzzák a gyerekeiket pénzzel és még sorolhatnám..... Az a baj, hogy szeretik a pénzt, és hiába nem engedhetik meg magunknak a dolgokat akkor is vesznek! A hiteltartozásukról persze inkább nem is beszélek...borzasztó!
Miután elmesélték nekem a szüleim, hogy mi történt, csak néztem egyet! Ezután 2 órára rá, átjött barátnőm nagy sebbel-lobbal! Nekiállt ő is apukámnak (itt elszakadt a cérna - magyarul kibuktam és sírtam)! Azt hittem felképelem! Nagyon jól tudja, hogy szívbeteg és még sorolhatnám, és ezt csinálja! MIÉRT??! Az anyja bujtatta fel erre, ez is tuti! Hihetetlen milyen emberek vannak!
Eltelt kb. 2 óra és átjön barátnőm, mintha semmi se történt volna! Elkezdett a barátjáról beszélni (lásd egy régebbi bejegyzés), de ez engem annyira nem érdekelt! Észre se vette, hogy oda se figyelek! Egyszerűen nem bírtam, és rá kellett kérdeznem, hogy most tegyünk, úgy mintha semmi se történt volna?! Azt bírom, hogy még neki állt feljebb! Ő mindig minden ilyen esetnél ezt csinálja, ha összeveszünk! Egyszerűen hihetetlen!
Sokat gondolkodok rajta, és én már úgy érzem, ez a barátság nem az igazi... Én már annyiszor megbocsátottam neki! Igazság szerint én vagyok az egyetlen igazi barátnője! Rám mindig támaszkodhatott, meghallgattam a bajait-gondjait! Arról, hogy ilyen lett részben a szülei hibái, hiszen nem sok jóra tanították! A részletekbe nem is megyek bele!
Jelenleg ott tartunk, hogy "minden rendben"! Beszélünk egymással, de én még mindig várom a csodát, hogy apukámtól bocsánatot kér...ami úgyérzem sose fog megtörténni! Az Én szüleim és az Ő szülei nem beszélnek egymással! Apukám hiába köszön nekik, egyszerűen nem köszönnek! Most mondjátok meg nem bunkóság!? Itt senki nincsen jóban velük! Mindenkit elidegenítenek maguktól!
Ebből is látszik, hogy milyen emberek az én SZÜLEIM! Ők köszönnek, akik semmiben se hibásak, és az ő szülei még csak nem is szégyellik magukat! Nekem már leégett volna az arcomról a bőr! Jellemtelenek...
A "poén" benne az, hogy a szomszédaink...
Aznap barátnőmmel elmentünk vásárolgatni és nem voltunk itthon, majd mikor hazaérek anya azt a kérdést tette fel nekem, hogy átjön-e majd hozzám, mondtam, hogy persze. Ezután elmondták a szüleim, hogy átjött az anyja feldúlva (tehát én nem voltam a szemtanúja), kiabált apukámmal (ami teljesen jogtalan volt), egy bizonyos eset miatt, amiről ő totálisan nem tehet! (Először utána kellene járni a dolgoknak! Ő igencsak szeret az emberekkel rosszba lenni! Hiányzott már neki, hogy valakivel kiabáljon)! Sajnos az anyjának nincs ki a négy kereke, és az apjának se! Ez az igazság!!! Nem lehet rájuk azt mondani, hogy szülők! Ismerem őket, és ők abba a kategóriába tartoznak - ha lehet ilyet kijelenteni - akik lehúzzák a gyerekeiket pénzzel és még sorolhatnám..... Az a baj, hogy szeretik a pénzt, és hiába nem engedhetik meg magunknak a dolgokat akkor is vesznek! A hiteltartozásukról persze inkább nem is beszélek...borzasztó!
Miután elmesélték nekem a szüleim, hogy mi történt, csak néztem egyet! Ezután 2 órára rá, átjött barátnőm nagy sebbel-lobbal! Nekiállt ő is apukámnak (itt elszakadt a cérna - magyarul kibuktam és sírtam)! Azt hittem felképelem! Nagyon jól tudja, hogy szívbeteg és még sorolhatnám, és ezt csinálja! MIÉRT??! Az anyja bujtatta fel erre, ez is tuti! Hihetetlen milyen emberek vannak!
Eltelt kb. 2 óra és átjön barátnőm, mintha semmi se történt volna! Elkezdett a barátjáról beszélni (lásd egy régebbi bejegyzés), de ez engem annyira nem érdekelt! Észre se vette, hogy oda se figyelek! Egyszerűen nem bírtam, és rá kellett kérdeznem, hogy most tegyünk, úgy mintha semmi se történt volna?! Azt bírom, hogy még neki állt feljebb! Ő mindig minden ilyen esetnél ezt csinálja, ha összeveszünk! Egyszerűen hihetetlen!
Sokat gondolkodok rajta, és én már úgy érzem, ez a barátság nem az igazi... Én már annyiszor megbocsátottam neki! Igazság szerint én vagyok az egyetlen igazi barátnője! Rám mindig támaszkodhatott, meghallgattam a bajait-gondjait! Arról, hogy ilyen lett részben a szülei hibái, hiszen nem sok jóra tanították! A részletekbe nem is megyek bele!
Jelenleg ott tartunk, hogy "minden rendben"! Beszélünk egymással, de én még mindig várom a csodát, hogy apukámtól bocsánatot kér...ami úgyérzem sose fog megtörténni! Az Én szüleim és az Ő szülei nem beszélnek egymással! Apukám hiába köszön nekik, egyszerűen nem köszönnek! Most mondjátok meg nem bunkóság!? Itt senki nincsen jóban velük! Mindenkit elidegenítenek maguktól!
Ebből is látszik, hogy milyen emberek az én SZÜLEIM! Ők köszönnek, akik semmiben se hibásak, és az ő szülei még csak nem is szégyellik magukat! Nekem már leégett volna az arcomról a bőr! Jellemtelenek...
A "poén" benne az, hogy a szomszédaink...